- Részletek
- Írta: Administrator
- Kategória: festészet
- Találatok: 5022
Mikola András
(Nagypeleske, 1884. március 17. – Nagybánya, 1970. július 4.)
magyar festő, a nagybányai művésztelep második nemzedékének jeles tájképfestő művésze és mestere.
Életpályája Pályája elején jogot hallgatott Debrecenben, de hamarosan kiderült, hogy „csak” a rajz és a festés érdekli. Rajzolni, festeni tanult a nagybányai művésztelepen, majd Szablya-Frischauf Ferenc budapesti magániskolájában, később a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, s ösztöndíjakkal kijutott Párizsba, a Julian Akadémiára és a Delécluse Akadémiára. Az 1910-es évek elején ugyancsak ösztöndíjakkal eljutott Olaszországba és Németországba is. Mesterei voltak Ferenczy Károly, Réti István, Paul Laurens. Külföldön legnagyobb hatást Paul Cézanne festészete gyakorolt rá, de még sem ez volt a meghatározó az ő festészetében, hanem a nagybányai hagyományok, a plein air, a természetszeretet, a tájképfestés. 1908-tól volt kiállító művész, első kiállítására Budapesten került sor a Könyves Kálmán Szalonban, majd 1910-ben a Műcsarnokban. Friss tájlátása hamar feltűnt a szakértők és a közönség szemében. Stílusában a naturalizmus és az impresszionizmus ötvöződött, színpöttyökkel, fényfoltokkal érzékeltette a nagybányai dombos, fás táj, s a föléje boruló kék ég atmoszféráját. Sajátos volt finom, majd egyre erőteljesebb koloritja. Az 1920-as évek elején a Szinyei Merse Pál Társaság tagjai közé választotta, majd 1927-ben egyhangúlag a Nagybányai Festők Társasága (NFT) elnökévé választották. Krizsán Jánossal, Börtsök Samuval, Ziffer Sándorral korrigálta a nagybányai képzőművész növendékek munkáit 1944-ig. Számos kiváló tanítványuk volt, köztük Agricola Lídia. A II. világháború után visszavonultan élt, majd az 1960-as években kapcsolódott be ismét a művészeti életbe. Alkotói periódusának fénykora az 1910-es évekre esett. Képeit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria Budapesten és a Rippl-Rónai Múzeum Kaposvárott, számos köz- és magángyűjtemény Romániában.
Műveiből
Kora tavasz (olaj, vászon, 100 x 111 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Nagybányai táj (olaj, vászon, 66,5 x 58,5 cm; MNG)
Önarckép (1906; olaj, vászon, 100 x 66 cm; MNG)
Ülő akt (1908)
Tanulmány (1910 Portré)
Zazarpart (1910-es évek olaj, vászon, 52,5 x 66 cm; MNG)
Alkotásutcai vámnál (MNG)
Nagybányai táj (1) (olaj, vászon, 64x49 cm)
Nagybányai táj (2) (olaj, vászon, 66,5x58,5 cm)
Nagybányai házak (MNG)
Nyár Nagybányán (olaj, vászon, 65×95 cm; magántulajdonban)
Vásár a főtéren
Falu széle (magántulajdonban)
Képeskönyv (1960)
Kötete
Mikola András: Színek és fények : egy nagybányai festő emlékei. Banner Zoltán előszavával. Kolozsvár, 1972.
Társasági tagság
Nagybányai Festők Társasága (NFT)
Szinyei Merse Pál Társaság
Díjak, elismerések
Románia érdemes művésze (1964)
Román Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend (1966)
- Részletek
- Írta: Administrator
- Kategória: festészet
- Találatok: 816
Balla Béla
(1889-ig Büchler?) (Arad, 1882. augusztus 24. – Nagybánya, 1965.) festő, grafikus.
Életútja Rendszeresen nem végzett iskolákat. A négy elemi után kereskedőinas majd nyomdász, üveges, pék, kőmíves és végül szabó lett. Azonban valamennyi foglalkozását hamarosan otthagyva minden idejét önművelésére fordította. Festeni tizennyolc éves korában kezdett és néhány évvel utóbb több aradi műbarát támogatásával Nagybányára, ment ahol hónapokig tanult. Azután Münchent kereste fel és itt is hosszabb ideig képezte magát. Tanulmányúton járt Firenzében és Rómában. Ezt követően szülővárosában dolgozott. 1911-ben Budapesten és Aradon gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből. 1927-től egyre többet tartózkodott Nagybányán, ahol a művésztelep életében is részt vett, élete utolsó éveit is ott töltötte. Figurális és tájképeket festett a nagybányai iskola szellemében.
Műveit a Magyar Nemzeti Galéria és több hazai és erdélyi közgyűjtemény őrzi.
Források
Éber László (szerk.): Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
Szendrei János – Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi – Günther (Budapest, 1915)
Kieselbach
Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Részletek
- Írta: Administrator
- Kategória: festészet
- Találatok: 928
Glatz Oszkár
(Pest, 1872. október 13. – Budapest, 1958. február 23.) magyar, naturalista nagybányai posztimpresszionista stílusban alkotó festő. Erőssége az alak, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése.
Életpályája
Pályájának kezdete
Glatz Henrik és Fuchs Karolina (1844–1905) gyermekeként született. Előbb szülővárosában, majd Münchenben és Párizsban tanult.1896-ban végleg Hollósy Simon köréhez csatlakozott, lelkesítette őt a Hollósy köréhez tartozó festők sikeres szereplése a millenniumi kiállításokon. Nagy lelkesedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep megszervezésében, kialakításában.
1896 nyarán a már iskolázott, de még nem gyakorlott festő Nagybányán csak úgy égett a munkaláztól, egy percet el nem mulasztott volna a festőiskolából. Iskola előtt vagy után is azonnal fogta a festőfelszerelését és sötétedésig figyelte, rajzolta a tájból az általa kiválasztott motívumokat. Kitűnő mesterek korrigálták, Hollósy, Thorma, Réti, itt volt ezen a nyáron Ferenczy Károly, Iványi-Grünwald Béla is.
Sokat haladt Glatz a kis tájképekkel, de egy nagyobb vásznat is kifeszített, ezen a veresvízi bányászok egy csoportját örökítette meg sokalakos kompozíció keretében, azt az időszakot, amikor hajnalban a tárnába való leszállás előtt imádkoznak. Tíz-tizenegy alak áll vagy térdepel imádkozva, a felkelő Nap rájuk veti első sugarát, s a ház fehér falára rajzolja a fák kék árnyékcsipkézetét. A kép címe: Imádkozó bányászok (1896). Glatz eleven megfigyelőképességének és festői készségének első jeles eredménye.
Pályája csúcsán
1897 nyarán Nagybányán Glatz felfedezte a Rozsály hegyes, lankás lejtőin álló kincstári erdésztanyát. Felment a 25 éves fiatalember 1000 méternél is magasabbra május legelején, amikor még hó fedte a csúcsokat, onnan öt hónapig le sem jött. Teljes magányban alkotott, az ott élő pásztorokon, erdőőrökön, erdőmunkásokon kívül másokkal nem találkozhatott, néha esetleg felment hozzá egy-egy művésztárs, vagy arra vetődött egy erdőkincstári tisztviselő hivatalos körútján. Rengeteg képet festett, húsznál is többet, s egy nagy 180,5 x 281,5 cm-es vászonra megfestette Est a havason c. képét, egy óriási plein airt.
Az est a havason kép színtere a Rozsály teteje. A tető vízszintes vonala egyik felén meredeken lehajlik, ezáltal is éreztetve a hegy magasságát s nagy tömegét. Félig a levegőégbe rajzolódik az oláh pásztorfiú alakja, amint juhait tereli. A nap már lemenőben, utolsó sugarai tűzfénybe borítják az előtér hegyoldalát, a nyájat s a pásztort. Hátul, messze a sötétkék hegyóriások, a Rozsály testvérei, fölfelé sötét ibolyaszínbe olvadnak a keleti ég párás aljával, amelyet följebb égőlilára fest a búcsúzó Nap.
1897-ben óriási sikere volt Pesten a nagybányaiak kiállításán, dicsérték az idősebb mesterek, még a kritikusok is, a közönség is jutalmazta, sok portrémegrendelést kapott. Eredetileg Est a havason c. képét a miskolci múzeum vette meg, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1898 nyarán ismét Nagybányára látogatott, de nem a nagy hegyek közé, hanem a Szilágyság felé, a szelídebb, dombos, erdős tájakra. Szinte faluról falura ment, nem maradt sokáig egy helyen, ez a táj nem nyújtott neki annyi élményt, mint az izvor mente. Képtermése is kisebb lett, közülük a legfigyelemreméltóbb a Fahordók c. 197x144 cm-es vászonra festett mű. Tematikájában emlékeztet Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő c. képére, de festői felfogása más, a táj és az ember harmonikus egységben jelenik meg. Dombtetőn, szürkefelhős égháttér előtt parasztasszony sziluettje, hátán rőzseköteggel, nyomában hátrébb egy gyerek, hasonló teherrel, hasonló mozdulatban.
A közönség az 1898-as kiállításon is nagy szeretettel fogadta képeit, nagy sikere volt íróportré-rajzaival is (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltán stb.). Glatz Oszkár sírja Budapesten. Farkasréti temető: 22-1-59
Munkás évtizedek
1898 után már nem ment Nagybányára, a Nógrád megyei, Bujákon festett, meg a Dunántúlon és a Balatonnak is nagy festője lett. 1901-ben Birkózó fiúk c. képe a Balatonnál készült. 1901. január 23-án Reichenbergben kötött házasságot az ottani születésű Wildner Mária Karolinával, Wildner Ede és Löffler Mária lányával. Felesége is képzett festő volt, csendéleteket festett, a házaspár első együttes gyűjteményes kiállítása 1910-ben volt látható a Nemzeti Szalonban. 1912–1938 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított, nyaranként számos életképet festett a magyar paraszti társadalomról. Művészeti írásai is jelentősek, sok cikket írt a magyar népművészet hagyományainak megőrzése érdekében. A második világháború után megpróbálkozott a szocialista realizmus irányzatával is, Kitüntetett utcaseprő (1952) című képe a „szocreál” emblematikus alkotása lett.
Halála
1958. február 23-án este fél 10 órakor, Budapesten hunyt el.
Emlékezete
1958. február 28-án délután helyezték örök nyugalomra a budapesti Farkasréti temetőben az evangélikus egyház szertartása szerint. Emlékezetére alapították a Glatz Oszkár-díjat.
Gyűjteményes kiállításai
Nemzeti Szalon, Budapest (1910)
Genf (1921)
Helikon Művészeti Szalon, Budapest (1923)
Műcsarnok, Budapest (1923)
Ernst Múzeum, Budapest (1953)
Ismertebb műveiből
Imádkozó bányászok (1896) olaj, vászon
Est a havason (1897) olaj, vászon, 180,5 x 281,5 cm (MNG)
Arcképtanulmány (1898) (MNG)
Fahordók (1898) olaj, vászon, 197 x 144 cm (MNG)
A román határnál (1900) olaj, vászon, 70x101 cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
Birkózó fiúk (1901) olaj, vászon, 80x58 cm (MNG)
Román asszony útban a templom felé (1906) olaj, vászon, 64x90 cm (MNG)
Gyerekek (év n.) olaj, vászon (magántulajdonban)
Bujáki csendélet (1917) (MNG)
Hazatérés (1921) olaj, vászon 35x46 cm
Dombos őszi táj (év n.) olaj, vászon, 60x84 cm
Bujáki menyecske korsóval (1923)
Menyecske (1929) (MNG)
Lányok a domboldalon (1932) olaj, vászon, 88×112 cm
Nógrádi parasztmenyecske (1934) (MNG)
Kitüntetett utcaseprő (1953) (MNG)
Társasági tagságai
MIÉNK
Szinyei Merse Pál Társaság
Díjai, elismerései
Münchenben arany-, San Franciscóban ezüstérmet nyert. (év n.)
Állami Nagy Aranyérem (1916)
Társulati díj (1917)
Állami alakrajzdíj (1926)
Corvin-koszorú (1930)
Kossuth-díj (1952)
Kiváló művész (1953)
Források Wikipédia
↑ artportal: Szocialista realizmus–szocreál. artportal.hu
Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade, 1994. Glatz l. 117–118. o.ISBN 9637826351
Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest: Győző Andor, 1935
Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966
Gyászjelentése
- Részletek
- Írta: Administrator
- Kategória: festészet
- Találatok: 5062
Ziffer Sándor
(1880 - 1962) - híres magyar festő, grafikus, Érdemes művész.
Született 1880. május 5. Eger, Elhunyt 1962. szeptember 8. (82 évesen) Nagybánya. Állampolgársága magyar román
Foglalkozása festőművész Iskolái Müncheni Képzőművészeti Akadémia (1900) Mind a magyarországi, mind a romániai festészeti mozgalmakban fontos szerepet töltött be. A nagybányai művésztelep második nemzedékének kiemelkedő festője, mestere és művészetszervezője.
- Részletek
- Írta: Administrator
- Kategória: festészet
- Találatok: 5170
Thorma János
(1870, Kiskunhalas - 1937, Nagybánya)
"1918-ig főként Berlinben élt, majd Nagybányán telepedett le, ahol a szabadiskola tanára lett. Thorma János híres magyar festő, grafikus Thorma János Kiskunhalason született 1870. április 24-én. Kisnemesi eredetű családjuk - birtokukat elvesztve - tisztes polgári-hivatalnoki életformát élt. 1870, Kiskunhalas - 1937, Nagybánya) Festő. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendékeként megkezdett tanulmányait Münchenben Hollósy Simonnál, majd Párizsban a Julian Akadémián folytatta. 1891-ben festette első nagyobb képét, a zolai naturalizmus hatása alatt álló Szenvedőket (Magyar Nemzeti Galéria), ezt rövidesen az Ébredés c. kompozíció követte. 1896-ban fejezte be egyik legjelentősebb alkotását, a legnagyobb méretű magyar történelmi képek egyikét, az Aradi vértanúkat, amely tárgya miatt rendkívüli népszerűsége ellenére sem kerülhetett a millenniumi kiállítás művészeti csarnokába. Külön kiállításon történ bemutatása után végre 1931-ben a Történeti Képcsarnokba került, majd a kiskunhalasi múzeumba. 1899-ben Spanyolországban és Hollandiában járt. Rembrandt hatását tükrözi a Békesség veletek c. Krisztus-képe. 1898-ban kezdett hozzá élete fő művének szánt, húsz éven át készülő Talpra magyar c. kompozíciójához (a kiskunhalasi múzeumban). Ezt követő képei (Kocsisok közt, 1901; Szeptember végén, 1903; Kártyázók, 1904; Cigányok, 1905; Ibolyaszedés, 1920; Majális, 1921) között egyik legismertebb műve az Október eleje (1903), amely Münchenben és a Saint Louis-i világkiállításon aranyérmet nyert. Művészetének stílusa eléggé összetett. A francia naturalizmus követőjeként indult, majd hatott rá Munkácsy romantikus realizmusa, egyeztetni próbálta a romantika és naturalizmus elveit. A húszas évektől a jellegzetes nagybányai stílus képviselője. A nagybányai művésztelep egyik alapítója (1896), majd 1902-től a festőiskola tanáraként nagy szolgálatot tett a művészeti nevelés ügyének is. 1919 után a telep vezetője volt, lelkes munkássága akadályozta meg a háború utána művésztelep teljes széthullását. A róla elnevezett kiskunhalasi múzeum őrzi életművét. Több művét (Kártyázók, Nyár, Március 15., Budavár visszavétele) és önarcképeit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria ".
Forrás: www.hung-art.hu